A nevem Körtvélyessy-Ignácz Júlia. Mondhatnám, hogy fényképezőgéppel a kezemben születtem, de ez nem így van. Közgazdász diplomám van és a gyermekeim születése előtt bankban dolgoztam.

Volt viszont egy szomorú esemény az életemben, amely merőben megváltoztatta a dolgokhoz való hozzáállásomat. Elveszítettem egy számomra nagyon fontos személyt. Ettől a pillanattól kezdve nagyon fontosak lettek az emlékek számomra. Kutattam a fényképek után. Rájöttem, hogy ezek a legfontosabb tárgyak az életünkben. Ha megkérdezed az embereket, mit vinnének magukkal egy lakatlan szigetre, az elsők között szerepelnek a listán a fényképek.

Így hát élvezettel kezdtem el dokumentálni családom mindennapjait. Férjemtől kaptam az első tükörreflexes gépemet, és hogy megtanuljam jól használni, beiratkoztam egy tanfolyamra. Innentől aztán nem volt megállás. Egyik tanfolyam a másikat követte, egyre többet szerettem volna tudni. Végül a fotózás a hivatásommá vált.

Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne valami olyasmivel foglalkozzunk, amivel örömet szerzünk másoknak és saját magunknak is.

A fényképezés számomra ezt jelenti.